Vallás

Az Ókeresztény írók sorozat 4. köteteként Euszebiosz Egyháztörténetét kapja kézbe az olvasó, és a művel az ókeresztény korra vonatkozó egyik legfontosabb forrásmunkát adjuk ki magyar fordításban most először. A görög szövegkiadásokban rendszerint az Egyháztörténethez kapcsolódik függelékként a Palesztina vértanúi-ban, s más történeti műveiben Euszebiosz - mint a Konstantin élete, Konstantin dicsérete - már saját kora egyháztörténetével foglalkozik, ezek az írások külön korpuszt alkothatnak.
Köszönet illeti meg a fordítót, aki vállalkozott ennek a stílus szempontjából korántsem egységes és nehéz műnek a lefordítására. A caesreaiai püspök sokszor idéz könyvekből, okiratokból, s a sok idézet, a stílusváltás nehéz feladat elé állítja a fordítót. Euszebiosz ugyanakkor nemcsak idéz, leír, hanem értékel, megvannak a saját történelemteológiai szempontjai.

A Vallomások alapján már kialakult egy kép az olvasók emlékezetében a hippói püspökről, illetve az ő megtéréséről. A megtérés folyamata azonban nagyon leegyszerűsödik néhány erkölcsi mozzanatra: Ágoston isteni sugallatra a Szentírás után nyul, belátja és megbánja bűneit, szakít szabados múltjával. Ez a kép nagyon merev, árnyalatlan, még akkor is, ha kialakulásában része van magának a Vallomások szerzőjének is. Amikor az egyházatya a Vallomásokat megírta, megtérését már kétségtelenül elsősorban az isteni kegyelem művének tekintette, megtérése előtti tévelygéseit és küzdelmeit pedig a bűn horizontjában szemlélte.
Maradt ránk azonban egymásik önarckép is ugyanarról az Ágostonról az "első vallomások"-nak (primae confessiones) nevezett írásokban, azokban a korai dialógusokban, melyekben naplószerűen ecseteli megtérésének folyamatát. Ezeket a párbeszédeket aduk most közre az Ókeresztény írók XI. kötetében, emlékezve Ágoston megtérésére, melynek 1986-ban lesz 1600 éves évfordulója.