| Kosárba | db | ![]() |
| Kosárba | db | ![]() |
Kodály könyve régóta érzett hiányt óhajt pótolni. Egyetlen munka sem jelent meg eddig, amely Kodály életművének nagy eredményeit összefoglalta volna, felfejtve azokat a szálakat, amelyek ezt a művészetet a népzenéhez és a nagy nyugati zenekultúrákhoz kapcsolják. A könyv szerzője azonban nem áll meg ezeknek a kérdéseknek a tisztázásánál, figyelmét elsősorban Kodály eredeti művészegyénisége felé fordítja és rávilágít azokra a lelki indítóokokra, amelyekből ez a sajátos zenei nyelv született. Módszerében éppen ezért számot vet a lélektan és a szellemtudomány legújabb eredményeivel, ezáltal pedig olyan problémákat tár fel, amelyek eddig teljességgel megközelíthetetlenek voltak a pusztán stílustörténeti szempontok alapján történő értékelés számára.
Kodály Zoltán művészetét Nyugat minden művelt államában ismerik és értékelik. Talán Ő az egyetlen, aki korunk uralkodó jelszavai között meg tudta találni azt a hangot, amely a legtöbb rokonságot mutatja a nagy nyugati klasszikus korok művészetével. Zenéje nem a máé: minden hivalkodó modernségtől mentes, mégis szervesen kapcsolódik azokhoz a törekvésekhez, amelyek a zene kifejezési lehetőségeinek továbbfejlesztését írták zászlójukra. Talán még tovább is mehetünk: bátran állíthatjuk, hogy e törekvéseknek éppen Kodály a legjelentősebb képviselője. Míg azonban nagyon sok művésznél ezek az ujítások öncélúakká válnak, nála az élet és művészet teljes kiegyensúlyozódása révén szervesen kapcsolódnak bele abba a sajátosan egyéni stílusba, amelyet mondanivalóinak tömörsége, formáinak klasszikus zártsága egyedülállóvá tesz Európa művészetében.
| Kosárba | db | ![]() |
| Kosárba | db | ![]() |
| Kosárba | db | ![]() |
| Kosárba | db | ![]() |
Oper in zwei Aufzügen / Opera két felvonásban.
Szövegét írta Fuhrmann J. Zenéjét szerzette Aggházy Károly. Op. 32. Zongorakivonat.
Első kiadás.
| Kosárba | db | ![]() |
| Kosárba | db | ![]() |
| Kosárba | db | ![]() |
| Kosárba | db | ![]() |
Százötven éve, hogy a bécsi Rauhensteingasse egyik házában meghalt egy harmincötéves salzburgi zeneszerző, Wolfgang Amadeus Mozart. Ez a halálozási dátum, melynek most másfélszázados fordulóját ünnepli a kultúrvilág, voltaképp az ő halhatatlan életének kezdetét jelenti; mert műve csak azóta került igazán a köztudatba s azóta foglalkoztatja a földkerekség zeneértőit és zenéhez nem értőit egyaránt. A kép, mely a köztudatban kialakult róla, ismételten változott ez idő alatt. Magát az embert igénytelen, jó polgárnak ismerték kortársai, és özvegye maga is csak sok évvel férje halála után döbbent rá, hogy ki is volt az a férfi, aki élettársául választotta; művészetéről pedig megoszlott a vélemény, volt, aki lelkesedett érte, volt, aki zavarosnak és visszataszítónak találta. Azután változott a kép: Goethe beszélgetéseiben Mozart már odakerült Rafael szomszédságába, a legnagyobbak, a harmonikus csodák közé; s a felmagasztalásnak ezt a művét folytatta Schumann nemzedéke, mely hellén bájt, az antik istenek fenséges derűjét kereste a Mozart-zenében.
| Kosárba | db | ![]() |