Szókratész Egyháztörténete az ókeresztény korra vonatkozó történeti forrásanyagként Euszobiosz Egyháztörténete folytatásának tekinthető, mint erre Szókratész műve elején maga is céloz. A caesareai püspök műve Nagy Konstantin korával zárul, és ezzel a korszakkal kezdi munkáját a konstantinápolyi ügyvéd és történetíró, Szókratész. Műve az V. század első negyedéig tárgyalja az egyház történetét. A korszak másik történetírója Szózomenosz. Választásunk azért esett Szokratész művére, mert noha Szózomenosz több dokumentumot dolgozott be Egyháztörténetébe, kevésbé volt kritikus az anyag megválogatásában, mint kortársa. Az utókor többre értékeli Szókratész történeti művét.
| Kosárba | db | ![]() |
A szülő.
Szülőnek lenni: királyi hivatás. A legnagyszerűbb, legszebb és legszentebb az összes kötelességek között. Királyok és császárok elveszthetik trónjukat, de az apa és anya méltósága mindig és mindenütt csorbítatlanul fennáll, ahol a szülők tudatában vannak Istentől nyert hivatásuknak.
Szülőnek lenni annyi, mint Isten helyettesének lenni. Az apát és anyát Isten minden más halandó fölé emeli, önmaga mellé ülteti. Reájuk bízza lelkének birtokosát: a gyermeket, hogy az ösztönök öntudatlan világából öntudatra ébresszék és tudatos, megfontolt nevelői munkával kirajzolják, sugárzóvá tegyék benne az Ő arcának vonásait.
| Kosárba | db | ![]() |
| Kosárba | db | ![]() |
Az eredetileg a Mandragóra című mű részeként mgjelent kötet 2., bőv. kiadása.
Szakmailag ellenőrizték: Antall József, Terjék József.
Borító és kötésterv: Somlai Vilma.
Fekete-fehér és színes fotókkal illusztrált könyv.
| Kosárba | db | ![]() |
| Kosárba | db | ![]() |