Érdekes jelenség a tudományok történetében, hogy épen olyan területeken, ahol a leggyérebb és legkevésbé meghízható adatok állanak rendelkezésre, burjánzanak föl a legdúsabban és a legmerészebben a hipotézisek. E tekintetben valósággal tipikus példa a magyar mondaköltészet története, melynek irodalma kötetekre rúg, anélkül, hogy egyetlen magyar nyelvű töredék maradt volna ránk: vannak nagyszerű elméleteink a magyar mithológiáról s még egyáltalán soha föl nem vetődött a kérdés, voltak-e egyáltalában míthoszaink? A magyar-hún monda problemája - hála kutatóink buzgalmának - ma már kusza szövevénnyé bogozódott, de még eddig senki sem kisérelte meg, hogy a monda alapszövegét a különböző változatokból megállapítsa és a későbbi betoldásoktól elkülönítse, aminek minden elméleti fejtegetést meg kellett volna előznie.