A szerző Komlós Aladár nyomában vágott neki mind a magyar-zsidó irodalom újradefiniálásának, mind az alig százéves történet elbeszélésének.
A monográfia - nem is lehet más - elsősorban társadalomtörténet. A magyarrá vált zsidók útját követi nyomon a magyar társadalomba asszimilálódás vagy integrálódás buktatóin át a nagy kísérlet kudarcáig. Mégpedig az érzékeny médiumban, az irodalomban, amely az azonosság legláthatóbb mértéke, s ezért a folyamat legmélyebben láttató tükre.
A monografikus igénnyel megírt, "akadémikus" jegyzetan yaggal és névmutatóval ellátott munka természetesen nem egy népcsoport története, hanem - hite és igyekezete szerint - magáé az egyetemes magyarságé. Hiszen zsidók és nem zsidók interakcióját beszéli el, összegzi, tesz javaslatot újrafelfedezésekre s az egész magyar irodalmi kánon korrekciójára. Tehát a magyar-zsidó együttélés - Ady metaforájával : "Korrobori" tánc - átértékelésére. Nem az utolsó, de már az utolsó utáni pillanatban. Ez az áttekintés egyúttal a magyar modernitás története is - ugyanis a zsidók belépése a magyar szellem területére szervesen egybeesett a magyar modernitás beindulásával. ...
