Történelmi galaxisok vonzásában

Kalmár Melinda, a Kádár-korszak jeles szakértője 25 éves kutatómunka összegzéseként írta meg a magyarországi szovjetrendszer történetét. A nagyszabású szintézis egyszerre épül a szerző széles körű levéltári feltáró munkájára, valamint a legújabb hazai és nemzetközi történeti, politológiai, technológiai, ideológia- és kultúrtörténeti irodalom eredményeire, amelyek újragondolásaként valódi modern, interdiszciplináris megközelítésű munka született. A könyv Magyarország második világháború utáni történetét a nemzetközi irodalomban is kivételes módon a szovjetrendszer egyetemes kialakulásának, fejlődésének és folyamatos átalakulásának kontextusában, és egyben a világpolitika és a keletnyugati viszony mindenkori alakulásának tág összefüggésrendszereiben vizsgálja. A szovjet szférára úgy tekint, mint amely hosszú utat tett meg az eredeti, totális korporációs berendezkedéstől és a mindenható pártvezér uralmától a civileknek is némi mozgásteret engedélyező formákig, illetve végső fázisában a szekularizáltabb elnöki hatalom preferálásáig. A meghódított és alkalmazkodó kelet-európai térség kényszerűen követte a posztmonarchikus birodalom átalakulási fázisait, amelyek meghatározták létének egészét a politikai irányítástól a gazdaságszervezésen keresztül az oktatás, a kutatás, a kultúra, a tájékoztatás működtetéséig. A magyar történelem 1945 és 1990 közötti fejlődése is ezekbe az áramlatokba illeszkedett; a majd félszáz év eseményeit döntően determinálták az alkalmazkodó-követő birodalmi működés törvényszerűségei.

A szovjetrendszer folyamatos átalakulásainak tudományos értelmezése ma már nemcsak azért fontos, mert kényszerűen közvetlen tapasztalatot jelentett a csatolt országok számára is, hanem mert vizsgálata közelebb vihet annak megértéséhez, hogy egy totalitárius működés miként és miért "hangolódik át" fokozatosan rugalmas, autoriter korporatívvá anélkül, hogy valóban demokratikussá akarna válni.