Szentévi magyar zarándoklatok

Elfogódott szívvel tesszük le a magyar katolikus olvasóközönség asztalára ezt az emlékművet. Isten nevével kezdett munkánk, sok-sok álmodásunk, vágyunk, fáradságunk koronája ez: visszaverődő fénye egy csodálatosan szép, nagy ünnepnek, melynek tanúja volt az egész világ. A könyv eszméje ott fogant meg a lourdesi Grottánál s a római apostolsír megszentelt bűvkörében érlelődött pompázó virággá; ama szentelt sír előtt, ahol a földiség bilincsei tört darabokban hullanak le a zarándok szívéről, a szemek megtelnek a bánat forró könnyeivel és a lelkek kitárulva, repesve szállnak az Ég Királya felé... Ott ébredt fel a vágy: megmenteni néhány töredéket e pillanatok nagyszerűségéből az élet csüggedő napjai számára. Hazavinni egy-egy virágszálat, melyen még ott pihen az áhitatos órák finom illata. Megfonnyad a virág, mire elérkezik a délibábos magyar róna földjére, de ha ráhull az emlékezés könnye, ismét kivirul, mint Áron vesszeje. Ó, ezek a drága, ragyogó, boldog emlékek nem veszhetnek el a lélekből soha, mert Krisztus örök szeretete lehelte áldott szépségüket!