Sárkányok barlangja

Popper Péter új könyvében egy merőben más, tőle nem megszokott stílussal és tartalommal lep meg bennünket.
Olyan szellemi kalandozásban lesz része az olvasónak, ami szokatlan tájakra repíti elméjét, és az élet megpróbáltatásai egészen más megvilágításba kerülnek. Olykor nevetni kényszerülünk azon, amin eddig esetleg keseregtünk. Látszólag minden a feje tetejére áll, vagy talán mégsem? Az élet mindenféle zegét-zugát próbáljuk átkutatni, majd repülünk tovább és tovább. A szerző által Izashannak nevezett nyugtalan lélek hív minket erre a szellemi kalandra és teszi fel kíváncsian és szemtelenül az élet örök kérdéseit, konokul keresve rájuk a választ. Merészen, néha pimaszul nem tiszteli a konvencionális tabukat sem.
Ha jól figyelünk, rájövünk, nem biztos, hogy annyira komolyan kell vennünk magunkat, ahogy azt eddig tettük. De mégis kérdeznünk kell újra és újra, tudva és elfogadva, hogy talán soha nem felel senki, sem a tudomány, sem egy belső hang, sem valamiféle isteni jelenés. És akkor nem juthatunk megnyugtató válaszhoz. Vállalnunk kell az élet bizonytalanságát és kiszámíthatatlanságát.
A humor és játékosság végigkíséri a könyvet, de nem kerülheti el figyelmünket a mögötte megbújó kétségbeejtő kiáltás, mely minden magára ébredt lényből egyszer felszakad: Ki vagyok én?
Talán a legfontosabb üzenete a könyvnek, hogy sose felejtsünk el játszani és nevetni. A humor és a jókedv nem mond ellent annak, hogy véresen komolyan vegyük az életünket, csak megkönnyíti a terhek viselését.
Izashan megtanít minket jói kérdezni. Előfordulhat, hogy a kérdések fontosabbak, mint a válaszok.