Mélyszántás

Trianon, ​azaz a Magyar Királyság területi egysége megszüntetésének messzebb vezető, ma élő magyarok előtt legtöbbször ismeretlen okait kutatja e könyvében ifj. Tompó László, a fiatal magyar, katolikus gondolkodó. Művében – amely tanulmányok füzére – nem csak összefoglalja, hanem igen széleskörű forrás- és szakirodalmi ismeretek alapján elemzi is az éppen vizsgált okcsoportot.
Elemzései s mindenekelőtt fontos következtetései a jelenlegi, kétágú baloldali (azaz szocialista és liberális) történetírás munkáihoz szokott olvasót több síkon is meglephetik. Ifj. Tompó László ugyanis nem ismeri a „politikailag korrekt” (azaz egyes társadalmi-nemzeti-vallási csoportok érdekeit tudatos elhallgatással, helyenként manipulálással védő) szempontokat – ehelyett teljes körű ismeretanyaggal fölvértezve, a tudományos kutatásban létező legnagyobb szakmai bátorságot alkalmazza.

E módszer nélkülözhetetlen a témáihoz: földolgozza a kereszténység, valamint a keresztény magyar nemzetállam ellen föllépő izraelita-zsidó körök tevékenységét, mind a nemzetközi, mind a magyar történelemben. Komoly összefüggésrendszer bontakozik ki a pártatlan olvasó szemei előtt: Trianon egyik legmélyebb ok-rendszerét ismerhetjük meg. Elemzően mutatja be az 1918–1919-es évek hazai fejleményeit: a magyarországi balos szerveződések származási helyeit és tevékenységi köreiket; azokat a (nemzetközi életben már kialakult, sőt: kifinomodott) módszereket, amelyekkel a naivan liberális, emiatt gyanútlan magyarság védekezésre képtelenné vált saját országában.

Abban az országban, amelyet ősei fegyverrel szereztek, az utódok pedig előzetes és tudatos, politikát, kultúrát és szellemet romboló, megosztó munka következtében elveszítettek. A Magyar Királyságot tönkretevő csoportok között olvashatunk a zsidóság radikálisan keresztényellenes csoportjairól, s az ezzel a társasággal összefonódó radikális szabadkőművességről, s megismerkedhetünk például az erdélyi román bankok magyar birtokokat megszerző tevékenységével.

Ifj. Tompó László munkájában sokat olvashatunk legnagyobb magyarjainkról: Prohászka Ottokárról, Bangha Béláról, Tormay Cécile-ről és a többiekről. Szemmel láthatóan – s ebben is egyet kell értenünk a szerzővel –, a talán legnagyobb magyar gondolkodónak a Jézus Társaságbeli szerzetest, Bangha Bélát tartja, akitől ifj. Tompó László megtanulta az országot szétzúzó nagyobb okcsoport, okrendszer együttlátását és értékelését.

Hasznos könyvet tart kezében az Olvasó… (Raffay Ernő)