Gratz Gusztáv (1875-1946) legjelentősebb történeti munkái (A dualizmus kora:Magyarország története 1867-1918, I-II. és A forradalom kora: Magyarország története 1918-1919) az 1930-as évek közepén jelentek meg, nagy közönségsikert aratva és akadémiai díjat szerezve szerzőjüknek. Eddig még a történészek között is alig-alig volt ismeretes, hogy a szerző megírta a sorozat IV. kötetét is, mely 1920-tól 1944. október közepéig, a nyilas hatalomátvételig tárgyalja Magyarország történetét, de a kézirat a szerző halála miatt íróasztalfiókban maradt. Több mint fél évszázados tehát e kézirat, kiadását mégis több szempont indokolja. Gratz korának cselekvő résztvevője volt, így írása egyrészt történeti memoárnak is tekinthető (IV. Károly 1921. áprilisi visszatérése idején ő volt a külüögyminiszter, s éppen a királypuccs miatt kényszerült lemondani), másrészt történészként, objektivitásra törekedve, éles szemű elemzőként ábrázolja korát. Különös érdeklődésre tarthatnak számot a mű azon részei, melyekben - a korábbi kötetekhez hasonlóan - Gratz Gusztáv mesteri kézzel rajzolja meg a két világháború közötti korszak vezető politikusainak - például Horthy Miklós, Bethlen István, Gömbös Gyula, Imrédy Béla - emberi és politikusi portréját.
Szerkesztette, a jegyzeteket és az utószót írta Paál Vince.
