Magyar néptánchagyományok
Fekete/fehér fényképekkel, kottákkal.
Angol nyelvű összefoglalóval és tartalomjegyzékkel.
A magyar néptáncok művelődéstörténeti jelentőségét, valamint a jövőbe átmentendő művészi értékeit valójában csak az európai tánckultúra egészébe, egyetemes fejlődésének menetébe illesztve érthetjük meg. Európa különböző nagyobb tájain a paraszti táncélet más-más divatkorszakok jellemző táncformáit megtartva haladt sajátos útján, eltérő ütemben az egyenlőtlen történelmi-társadalmi fejlődés következtében. Az egyes korszakokra jellemző táncműfajok mintegy területenkénti fáziseltolódással határozták meg Európa parasztságának táncéletét szinte napjainkig. A nemzeti tánckultúrák kialakulása, a nemzeti táncjelleg megfogalmazásának 18-19. századi törekvése már ezekre a történeti-társadalmi okokból kialakult divatbeli eltérésekre épült.
Mindezeket szem előtt tartva készültek el e könyv tanulmányai. Tekintettel a tánckutatás fiatal korára, a tanulmányok nem "tankönyvszerűen", hanem különböző módszerrel közelítik az egyes témaköröket, mintegy bemutatva a néprajz, és ezen belül a néptánckutatás sokrétű feladatait.
A magyarság jellemző tánctípusainak bemutatása előtt a szerzők röviden jellemzik a három nagy táncdialektust (a dunántúlit, az alföldit és az erdélyit).
A kötet szerzői: Andrásfalvy Bertalan, Borbély Jolán, Lányi Ágoston, Martin György, Pesovár Ernő, Pesovár Ferenc.
A táncokat lejegyezte: Lányi Ágoston.
