Magyar közigazgatás

ELŐSZÓ.
Ez a mű a közigazgatástudomány válságos korszakában jött létre, amikor a régi minták már elavultak, új pedig még nincs.
Ennek a válságnak tudatosítása nemcsak a szerző egyéni meglátása, hanem az a külföldi irodalomban általában elterjedt. Duguit „Les transformations du droit public" c. 1925-ben megjelent müvében a következőket mondja: „Vannak a népek történetében korszakok, amelyekben az eszmék és intézmények, amelyek résztvesznek az általános fejlődésben, maguk is külön átalakuláson mennek át. Akár akarjuk, akár nem, minden jel arra vall, hogy azok az alapfogalmak, amelyek a múltban jogintézményeink alapjai voltak, szétesnek és helyüket másoknak adják át, hogy a jogrendszer, amelyen modern társadalmunk élete eddig nyugodott, feloszlik és új rendszer épül fel teljesen új eszmék alapján. Ez minden országban így van, amely a fejlődésnek ugyanarra a fokára jutott." (X. I.) Forsthof „Der Staat als Leistungstrager" c. művében kifejezi annak szükségességét, „hogy a közigazgatási jog dogmatikáját a modern közigazgatás valóságával szorosabb kapcsolatba hozzuk" (Előszó), mert „a jogállami ideologia ahhoz a társadalmi képhez igazodott, amelynek valóságértéke csak a mult század közepéig volt." (4. I.) Azt pedig, aki az angol és a főleg 1921. óta nagy fejlődésnek indult amerikai közigazgatástudományi irodalmat tanulmányozza, meglepi az az egyértelműség, amellyel a közigazgatástudomány életközelségének- tény meg állapító tanulmányok útján való biztosítását követelték. Ugyanígy jutottak arra a belátásra, hogy a közigazgatás célja a gazdaságosság és eredményesség (economy and efficiency), valamint hogy a közigazgatás jogszerűsége a cél biztosítására nem elegendő. Charles Beard, a politikai tudomány egyik legnagyobb amerikai tekintélye, „The American Leviathan. The Republic in the machine age" című könyvében (1931.) írja, hogy „müve abból az erőfeszítésből született, hogy a politikát, közigazgatást és technikát egybefogja, tekintettel a gép korszakában kifejlődött új szükségletekre". (Előszó.) Igaza van MadáchnaA': „A tudomány sántán követi csak a meglévő ifjú tapasztalást."
A közigazgatásnak nálunk és az európai kontinens államaiban uralkodó szemlélete tehát általában elszakadt a XX. század életétől. Vannak ugyan már különböző nyelven a részletekre vonatkozó becses tanulmányok, amelyek az új felismerésből származtak, de a rendszeres művek sem adják a közigazgatásnak teljes képét, figyelmen kívül hagyják lényeges problémáit, nem tárják fel teljes szervezetét és annak dinamikáját s nem nyújtanak támpontot a részek relatív jelentőségének megítélésére.