Legfeljebb elválunk

Egyre többször hangzik el manapság, ha valami nincs rendben a házasság asztalának négy lába körül: nem igazán szeretik egymást; nem azonos az életstílusuk; szexuálisan nem illenek össze; vagy anyagi problémák viselik meg őket... Az asztallap azonnal billegni kezd. Tragédia? Ugyan! Legfeljebb elválunk... Meddig él egy női-férfi kapcsolat? Vagy egy barátság?
Addig, amíg közösen úton vannak. Valahonnét valahová tartanak. S ha már csak egy helyben topognak, nap mint nap megismétlik önmagukat, helyzeteiket, monológokat mondanak egymásnak - akkor a kapcsolat meghalt. Persze másodlagos szempontok miatt - anyagiak, lakás, félelem a magánytól az újrakezdés kudarcától, stb. - együtt lehet maradni. De érdemes?
Mivel is tesszük tönkre a kapcsolatainkat? Legelőször is azzal ha nem szánunk időt egymásra. Ha az örök rohanás, túlzsúfoltság, időzavar egyéni bűnévé változtatjuk a társadalom bűneit. Súlyosan megbűnhődünk érte. És ha kiderül, az új partner sem jobb - netán nincs, nem is találunk új partnert?
Talán a legfontosabb kérdés, hogy mi lesz a gyermekeinkkel, ha válunk?
Popper Péter előszavával cl szerzőit, Alpár Zsuzsa, Lux Elvira és Pál Mária tanulmányaikkal nyújtanak segítséget a válás kérdéskörének cseppet sem egyszerű elemzéséhez.

TARTALOM

Popper Péter
Előszó 7
Lux Elvira
Válás: előzmények és következmények 17
Alpár Zsuzsa
Krízishelyzetben a gyermek? 65
Pál Mária
Alkalmas vagy-e a válásra? 93