Latroknak is játszott

Két regény, az 1973-ban megjelent Virágos Katona és az 1975-ben kiadott Rózsaméz található a fiatal jugoszláviai magyar író, Gion Nándor - 1976-ban Újvidéken egy kötetben is megjelent - Latroknak is játszott - című könyvében. A közép-bácskai Szenttamáson játszódó, egymást folytató két történet 1898-ban kezdődik, s 1941 tavaszáig tart; feleleveníti a Monarchia utolsó évtizedeit és széthullását, a két világháború közötti időszakot, a szerb-magyar-német falu, majd kisváros lakóinak életén keresztül a XX. századi közép-európai történelem sorsdöntő periódusait.

A gyermeki rácsodálkozás tisztaságát, hangjában, ábrázolásmódjában a népélet természetességét, közvetlenségét megőrző, a népi elbeszélés hagyományait kitűnően alkalmazó Gion Nándor szociálisan is tudatosan ír; nagyszerű példáját adja annak, hogy a szülőföldhöz, a szűkebb közösséghez való mély kötődés nemcsak hogy nem jelent mindjárt provincilizmust, hanem a világ általánosabb érvényű ábrázolásának biztosítéka, a tudatos feladatvállalás pedig elfogultságoktól mentes, nemes, művészi alkotás feltétele.

A saját, egyéni hangjára hamar rátalált író két regénye nemcsak az újabb vajdasági magyar irodalom méltó képviselője: maradandó érték.