Katasztrófák a nemi működés fejlődésében

A pszichoanalízisre hárult az a feladat, hogy elővegye a szexualitás problémáit, amelyek évszázadokon át porosodtak a tudomány méregszekrényében. Ámde némi, és talán törvényszerű sorrend már a megoldandó feladatok kiválogatásában is felismerhető. A legszabadabb gondolkozású ember is fennakad a gyermek felvilágosításakor annál a kérdésnél, hogyan kerül a magzat az anyába, így az analízis is aránytalanul többet foglalkozott eddig egyrészt a terhességgel és szüléssel, másrészt a párosodást előkészítő aktusokkal és a perverziókkal, mint magukkal a párosodás közben végbemenő folyamatokkal és azok jelentőségével. Meg kell vallanom, hogy a gondolatok, melyeket most, legalább nagy vonásokban közölni óhajtok, több, mint kilenc éve hevernek fiókomban és felteszem, hogy a habozás, mely a közlésüktől (vagy ha úgy akarják: világrahozásuktól) visszatartott, nemcsak tárgyi okokból, hanem ellentállásokból is származott.