Hollóidő

Egyszerre valóságos és képzeletbeli a táj, ahol Szilágyi István (1938), a Kő hull apadó kútba szerzőjének újabb regénye játszódik. Mintha a béke szigete lenne Revek városa, a török hódoltságba került dél-magyar Duna-tájon, a három részre szakadt Magyarországon. Szinte várszerű a lelkipásztori porta, ahol Terebi Lukács tiszteletes él háza népével - dévaj menyecskékkel, kóbor prédikátorokkal, illetve Fortuna Illés mesterrel, a rebellis lelkű szökött katonával meg egy sihederkorú, apátlan-anyatlan diákkal.

A béke szigetének tűnik ez a hely, mégis Terebi Lukácsot, a vidék legelszántabb békeszerzőjét rabolja el a török, még azt sem hajlandó elárulni, mekkora váltságdíjért engedné őt szabadon. És sem a reveki polgárok. sem a "magas magyari urak", sem az erdélyi hatalmasságok nem sietnek az idős pap kiszabadításával. Nem marad más, Fortuna Illésnek és a deákoknak kell kieszelni valamit...

Egy távoli kor eleven hétköznapjai, szerelmek, hadi kalandok, rémségek. Egyszerre veretes és bámulatosan hajlékony, sokszínű nyelv, mely megrendülést, humort és iróniát egyazon könnyedséggel, szépséggel közvetít, mesél és magával ragadja az olvasót, hogy a távoli kor emberének lélegzetvételében a sajátjára ismerjen.