Hollandia aranykora

Hogyan lehetséges, hogy egy olyan kicsiny és meglehetősen félreeső terület, mint amilyen Hollandia volt a 17. századi Európában, olyan vezető szerepet foglalhatott el államként, illetve kereskedelmi és kulturális hatalomként, mint amilyet a fiatal köztársaság? - tette fel a kérdést számos kutató mellett a leghíresebb holland történész, Johan Huizinga. Igen sok izgalmas válasz született: a Hollandia „arany évszázadáról" szóló irodalom több polcot megtöltene. Az Utrechti Egyetem professzorának az utóbbi évek történeti eredményeit is összefoglaló, 2002-ben megjelent munkája elsősorban a társadalom működésére helyezi a hangsúlyt: „A 17. századi köztársaság régi és új különleges elegye volt. A kora újkorban a városi közösségek önkéntes szövetségének sikerült az, ami a monarchiáknak nem: a gazdasági fellendülés nemzetközi sikerekkel és kulturális virágzással párosult." A könyv ezt a folyamatot elemzi, tárgyalva a gazdaságot, a gazdagok és szegények sorsát, a politikai rendszer felépítését, a városok meghatározó szerepét, szerveződéseit, a vallási viszonyokat, valamint az évszázad hírnevét megalapozó holland festőiskola ismertetőjegyeit. A kötet első része kronologikus áttekintést ad a 16. századi Németalföld történetéről, majd a tárgyalt korszak legfontosabb eseményeiről és meghatározó személyiségeiről.