Hét szeretőm

Válogatta és szerkesztette: Domokos Mátyás.

Lázás Ervin (1936) az ötvenes évek vége felé jelentkezett novelláival irodalmunkban. Sokszor megvallotta, hogy gyerekkorát a Tolna megyei Alsórácegrespusztán töltötte, s onnan került, a pesti egyetem bölcsészkarának elvégzése után újságírónak Pécsre, majd a hatvanas évek közepe óta Budapestre, ahol jelenleg is él; bár nem szeret itt lakni, mert "állandó nosztalgia húz vissza falura, isten háta mögötti helyekre". "Tündéri realizmusnak" nevezte Kosztolányi Dezső azt a nagyon ritka írói képességet, amely a világról való látomását valósággá tudja tenni a papiroson. Lázár Ervin rendelkezik ezzel a képességgel, s hogy megőrizte, amellyel minden ember eszmélete elkezdődik: a paradicsomi káprázatokkal és ígéretekkel teljes gyermeki világot a nehéz és földszagú pusztai létben, amelyben az öröm vagy a tragédia éppoly természetes állapot, mint a mesék csodavilága. Így képes az elbeszélés varázsszőnyegén elbűvölő természetességgel magával ragadni olvasóit groteszk, olykor szürreálisnak tetsző írói világába, amely egyszerre meghökkentő és ősidők óta ismerős világ.