Galíciai történetek

Andrzej Stasiuk úgyszólván ismeretlen a magyar olvasók előtt, feltehetően az írástudók előtt is, úgy gondolom azonban, hogy a kiadó semmit sem kockáztatott, a könyv meglepően eredeti és korszerű, amellett olvasmányos is, jóllehet sok tekintetben elüt a hazai és más, ismert stílusirányzatoktól. A szerző világában látszólag az úgynevezett egyszerű emberek jelennek meg a meglehetősen zord, idegen, mégis közelinek tűnő galíciai tájban, annak sem a kiemelt, turisztikai vagy más szempontból frekventált helyszínein, hanem kis, névtelen településeken, "helyeken" melyek sajátos színterein tulajdonképpen alig történik valami, mégis vonzó, örökké elvágyódó lelkünk szívesen lebegne a markáns szűkszavúsággal körülírt hegyek, omladozó házak, mára nemlétező templomok között Janekkel, Józekkel, a vörös őrmesterrel és a többeikkel... (Tar Sándor)