Földi és égi misztériumról

Jakob Böhme (1575-1624) rendkívüli alakja az európai vallásbölcseletnek: egyszerű csizmadia létére olyan átlényegítő szintézisét alkotta meg a keresztény misztika, az alkímia és a kabalisztika legjobb hagyományainak, amely látomásos erejével, izzó láva módjára hömpölygő nyelvezetével egyedülálló szinte az egész német irodalomban. Böhme - mintegy sugallat hatására - a természet titkainak legmélyéig hatol, minden létezőben felismeri az ellentétes minőségek összefonódását; központi témája a teremtés örök-egy pillanata és titka, az isteni lényeg teremtésen túli és teremtésben megnyilatkozó természete. "Nem azt mondom, hogy Isten a természet, még kevésbé a földből kihajló gyümölcs; hanem: ő ad erőt minden életnek, jónak is, rossznak is, kinek-kinek kívánsága szerint." Böhme teozófiájának hatása nyomon követhető a romantikától Hegelen át a 20. század számos szellemi áramlatáig. Magyarországon ez ideig Hamvas Béla volt egyetlen felfedezője és méltatója. Kötetünk a terjedelmes böhmei életműből ad válogatást. Magyarul először találkozhatunk önálló kötetben a "görlitzi varga", a Philosophus Teutonicus lenyűgöző gondolatvilágával.

Válogatta és fordította: Isztray Botond.

A jegyzeteket és az utószót írta: Adamik Lajos.