Erdővidéki népmondák

Magyar Zoltán (sz. 1967) néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének főmunkatársa, aki a doktori disszertációját is a mondahagyományból írta. Fő kutatási területei: történeti mondák, magyar néphit és szentkultusz, mesemondók elbeszélő repertoárja. Az utóbbi másfél évtizedben végzett folklórgyűjtői és tudományos tevékenységének köszönhetően napjainkra a korábbinál átfogóbb és mélyrehatóbb ismerekkel rendelkezünk az erdélyi és moldvai magyarság népköltészeti hagyományairól.

Erdővidéket a neves folklórgyűjtők - Kriza János, Bevnedek Elek, Baróti Szabó Dávid, Konsza Samu - tevékenységének köszönhetően a folklór tárházaként tartja számon a néprajzi szakirodalom.  Számos innen induló kutató munkássága után, a 21. század küszöbén van-e még új gyűjtésekre remény?

Magyar Zoltán könyve arról győz meg, hogy érdemes napjainkban is e néprajzi tájegységet járni, kutatni, és érdemes a mai tudásanyagunkat a régebbi gyűjtésekben, tanulmányokban ismertetett mondákkal összehasonlítani. A 925 hosszabb-rövidebb mondaszöveg vagy töredék azt jelzi, hpgy e vidék gazdag tárháza volt a mondáknak valamikor. És ma is felismerhetők még e valamikori bőség nyomai, különösen, ha neves mondakutató próbálkozik ezek összegyűjtésével. A gazdag történeti mondaanyag, a falvak létrejöttét és belső életét megvilágító helyi mondák, kincsmondák, betyártörténetek, a nagy múlttal rendelkező hiedelemtörténetek feltárása mellett e kötet bizonyítéka annak, hogy a mondaképződés folyamatra ma sem szűnt meg, és nem egy kihalt műfaj utolsó emlékeit kell látnunk a közzétett gazdag forrásanyagban. Ennek jele az, hogy a néhány éve fellángoló szőkefalvi Mária-jelenéseknek a narratívumait is beemelte a szerző a gazdag szövegkorpuszba.