Cifraszűrök

A cifraszűr csak a magyarságra volt jellemző, csak a magyarok lakta területeken készítették és viselték pásztorok és parasztok, urak sohasem.
A paraszti élet, a népi kultúra iránti érdeklődés Európában a XVIII. század második felében J. J. Rousseau (1712-1778) fellépésével és követőivel kezdődött. A parasztokat az európai civilizációtól meg nem rontott, a természet ölén élő, tiszta és bűntelen-ártatlan embereknek tartották. Valamivel később magyar földön ilyenek voltak J. Bikkessy-Heinbucher (1816), Fr. Jaschke (1821), majd Th. Valerio (1853-ban Párizsban kiadott) albumai, amelyek az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén élő népesség színes, egzotikusnak látott öltözeteit ábrázolták. Úgy látszik, hogy a XIX. században kivirágzott szűrhímzésnek - a XVIII. század végétől tilalmazott, akkor már kedveltségnek örvendő - piros vagy kék szegéssel, cikulával díszített szűrök az előzményei. A szűrruháknak ennél korábbi, az általunk ismert XIX. századi cifraszűrrel nem egyező díszítettségét azonban halvány nyomok jelzik. Így XVII-XVIII. századi limitációk posztózott ujjú és posztózott gallérú szűröket, darócokat sorolnak fel, s e posztózás más színű posztószegést, de mintás rátétcsíkokat is jelenthetett. Színes szegélyű szűrről van is bakonyi (XVIII. századi) adat, s az általunk ismert XIX. századi bakonyi szűrök szegélyei igen régies jellegűek. E rátét megelőzni látszik a XIX. századit. Ugyancsak a szűr - varrással való - díszítettségére utal a Magyar Nyelvtörténeti Szótár egy XVIII. századi erdélyi - idő- és helymegjelölés nélküli - adata, amely „varrott szűr"-t említ. Különös, hogy a szűrszabók nem a szűrruhák általános divatjakor - tehát a XVII-XVIII. században, sőt korábbi századokban - szerveződtek céhekbe, hanem csak a XIX. század derekán, második felében, amikor a szűrruhák száma erősen fogyott, de ezt a szűrök kivirágzása ellensúlyozta. A színes szegéssel, majd színes posztócsipkével, végül hímzéssel díszített szűröket először a Dunántúlon tiltották, tehát itt virágozhattak ki legkorábban. Veszprémben 1825-30 körül volt a cifraszűr fénykora, míg Debrecenben 1825-ben még csak a szegett szűrt tilalmazták, a hímzett szűrök tilalma ennél jóval későbben, még 1870-ben is érvényes volt Debrecenben.
A Somogy megyei 1812. évi árszabáshoz csatolt megjegyzés már cifraszűrként említi a tilalmazott ruhadarabot: „keményen meg tiltattván, hogy egy általlán sem a' hoszú Szűrökben, sem Szűr dolmányokban, az egy szegélen, és sodráson kivül semmi némü tzifra ne találtassék; azon tzifra Szűrök pedig, melyek a' reánk jövö 1813dik Esztendőben meg esendő Sz. György napjáig a' mint ad hatják, adják, különben annak utána ezen Limitatioban ki szabott mód szerint fognak tartozni el adni" (Flórián 1995. 91). A Veszprém megyei 1813-as szabályzat viszont a vásári szűrök „felesleg való kitzifrázása" tilalma ellenére megengedi, hogy azok a szűrszabók, akik a földesurak cselédsége számára készítenek galléros szűröket, ilyenekre külön alkut köthessenek (Flórián 1995.103). A magyar cifraszűr iránti érdeklődés csak a XIX. század végén jelentkezett. Györffy István szerint a páratlan esztétikai értékeket felmutató cifraszűrt „Huszka József fedezte fel egy fél évszázad előtt a tudomány és művészet számára" (Györffy 1930. 3). Huszka József írta többek között, hogy „a cifraszűr a magyar ízlés tízparancsolatja" (Huszka 1885).
Györffy István 1906-ban lépett be a Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának kötelékébe. 1909-ben azt a megbízást kapta, hogy az akkor már rohamosan halódó cifraszűrt felgyűjtse. Két évtizedes alapos, szakszerű és lelkes munkájának eredményeképpen 1930-ban adta közre A cifraszűr című könyvét. Ez a munka minden szűrkutató számára alapkönyv, szegeletkő, amely nélkül a cifraszűrrel foglalkozni sem ma, sem a jövőben nem lehet.