Az isteni a-tom
"Képzelje el, hogy megkérem mindenes szolgámat: fenjen meg egy kést olyan élesre, amilyenre csak lehet... Mikor kész, előveszek egy darab sajtot... Kettévágom a késsel, aztán az egyik felét megint ketté, aztán annak az egyik felét megint, és megint és megint. A folyamatnak valahol be kell fejeződnie, mert az logikai abszurdum, hogy végtelen sokáig tartson, márpedig csak úgy tud befejeződni, ha eljutunk egy sajtdarabhoz, amely már nem vágható ketté. És akkor - legalább egy ilyen gondolatkísérlet során - megkaptuk a végső, oszthatatlan objektumot, az a-tomot."
Így magyarázza Démokritosz, az ókori görög filozófus az a-tom (a szerző így nevezi az anyag valóban oszthatatlan, legvégső építőkövét) fogalmának kialakulását abban a képzeletbeli beszélgetésben, amelyet Leon Lederman, Nobel-díjas fizikussal folytatnak a Fermilab részecskegyorsítójának vezérlőtermében. A beszélgetésben szó esik még más görögökről, akik előkészítették a fenti gondolatkísérletet, Lederman pedig arról beszél a Nevető Filozófusnak, hogy kétezer év alatt hová is jutottunk az a-tom kutatásában.
Lederman a könyvben az a-tom utáni hajsza kétezer éves történetét meséli el, és a leküzdhetetlen kételyt, amely elválaszthatatlan kísérője: létezik-e valójában a "vad", ami után a hajsza folyik, vagy csupán a képzet űz velünk gonosz játékot. Könnyed eleganciával és gazdag humorral írja le a vadászatot, azokat az izgalmas pillanatokat, amikor már-már úgy látszott, hogy az a-tom puskavégre kerül, de rendre kiderült, hogy amit oszthatatlannak véltek, maga is bonyolult struktúra. Számos anekdota hozza személyes közelségbe a tudomány olyan óriásait, mint Galilei, Newton, Lavoisier, Mengyelejev, Rutherford, Bohr vagy Fermi, és közben meglepően világos képet is kapunk az általuk vizsgált problémák jelentőségéről. Megismerhetjük a kutatási eszközök fejlődésének történetét Galilei lejtőitől a - végül is félbemaradt - SSC-szupergyorsítóig, és nyomon követhetjük, hogyan jutott el a tudomány a démokritiszi a-tomtól a ma ismert legkisebb részecskéig, a kvarkokig.
