Az analfabéta

Agota Kristof napjaink kortárs frankofón irodalmának egyik legismertebb szerzője, regényei nem csak a francia, de a német, japán, koreai eladási sikerlistákra is felkerültek. A mintegy negyven nyelvre lefordított és a világ számos országában a kortárs irodalom alapművének számító Trilógia magyar származású alkotójának mostani kötete önéletrajzi írásainak gyűjteménye.

A szerző "21 éves, amikor 1956 végén, a forradalom leverése után egy kisgyerekkel a karján az osztrák-magyar zöldhatáron keresztül elhagyja hazáját. Rövid ausztriai tartózkodás után Svájcban telepszik le, előbb öt évig óragyári munkásként dolgozik, majd családi életének rövid válsága után másodszor is férjhez megy. Második férjével és az új házasságából származó gyerekeivel franciául beszél. (...) Ebben az időszakban verseket ír, verseit a Párizsban megjelenő Irodalmi Újság és a Magyar Műhely közli. Az írás számára természetes: számos interjúban nyilatkozott arról, hogy kisgyerekkortól írónak készül. Ami nem olyan természetes, az maga a nyelv. Verseit magyarul írja, de történeteit, néhány kísérlettől eltekintve, már franciául", tudhatjuk meg Petőcz András a kötetünkhöz írt utószavából.

Agota Kristof, hogy francia nyelvű író lehessen, "újratanulta" az olvasást, mint egy analfabéta. Szimbolikus történetek tehát a kötet írásai: a kisgyerek "minden ember magyar" stabil értékrendjéből a teljes elbizonytalanodáson át eljutunk a körülöttünk levő idegen világ újraértelmezhetőségének felismeréséig.

Fordította és az utószót írta: Petőcz András.