A rituális folyamat

Victor Turner (1920-1983) nem csupán nagyszerű tanár és tudós volt, de pompás előadó hírében is állt azon a nyüzsgő akadémiai színtéren, amelyen élete utolsó húsz esztendejében mozgott. Eleganciája, amely rendkívül széles hangskálával és mély kifejezőerővel párosult, gyakran lenyűgözte hallgatóságát. Színházban nőtt föl (édesanyja színésznő volt) Skóciában, így aztán remekül tudta utánozni - sőt, néha kifigurázni - mások beszédmódját. Beszédében mindig ott bujkált a gyerekkori otthonából, Glasgow-ból származó enyhe akcentus. De az angol akadémiai légkört uraló oxbridge-i hangfekvés - tanulmányait ebben az atmoszférában végezte -, illetve a munkásosztály beszédmódja, amellyel a Manchesteri Egyetemen folytatott politikai tevékenysége során került közeli kapcsolatba - ahol posztgraduális fokozatát megszerezte ,- felváltva bukkantak föl színészi képességeket is fölcsillantó előadásaiban.
Miután nagyívűen fölvázolt bizonyos eszméket, s ezzel azt a benyomást keltette új hallgatóságában, hogy karizmatikus előadásra számíthatnak, mindig elkezdett tréfálkozni vagy bohóckodni, amikor úgy érezte, hogy előadását kezdik túl komolyan venni.