A monachizmus Nyugaton

A magyar nyelvben nincs megfelelő szó a monasztikus szerzetes jelölésére. Az eredeti görög kifejezés (monakhosz) egyedül, magányosan élő emberre utal, de van a szónak szír gyökerekre visszavezethető értelmezése is, mely Krisztus-követőt jelent.

Már a legősibb keresztény közösségekben is éltek nőtlen aszkéták, akik önmegtartóztatást fogadtak, önkéntes szegénységet vállaltak, s életüket az imának és a jótékonykodásnak szentelték. Ebből az életformából alakult ki később a monasztikus szerzetesség.

A könyv szerzője - a középkori történelem nyugalmazott tanára a skóciai Szent András Egyetemen - először az antik szerzetesi közösségek kialakulását követi nyomon, majd bemutatja a Szent Benedek regulája szerint élő monasztikus rendeket: a bencéseklet, a cisztercieket és a trappistákat. Értelmezése szerint a monachizmus egyet jelent a regulát követő, imának és meditációnak szentelt élettel, ezért a szerzetesség más formáit, például a kolduló rendek történetét nem tárgyalja könyvében. Bepillantást nyújt viszont a protestáns alapítású, a monasztikus szemléletet magukénak valló szerzetesi közösségek életébe.

Bár az egyháztörténeti témájú munkák száma örvendetesen gyarapodott az elmúlt években, Peter King műve olyan nézőpontból tekinti át a kereszténység kétezer évét, melyhez hasonló még nem jelent meg a magyar könnvykiadásban.