A csodák városa

"Jól figyelj arra, amit mondok, fiam - suttogta a jósnő. - Három nőt látok. Az egyik a sorscsapások, a bajok és a szenvedések házában van. Ez a nő gazdaggá tesz. A második az örökség házában van, ahol a gyerekek is vannak. Ő a csúcsra emel. A harmadik és egyben utolsó a szerelem és az egzakt tudományok házában van. Ő tesz majd boldoggá. A negyedik házban egy férfi áll; őrizkedj tőle: az a ház a tragikus végzeté."
Akár így is összefoglalható ez az anekdotikus elemekben gazdag, festői kalandokban bővelkedő, de már-már enciklopédikus igénnyel megírt pikareszkregény. Amikor a jóslat elhangzik, Onofre Bouvila még nincstelen vidéki kamasz, amikor beteljesedik, dúsgazdag, meglett férfi, Katalónia szeretve irigyelt és rettegett, de úri körökben éppen csak megtűrt pénzembere, akinek szerencséjére és felemelkedése két nagy dátumhoz: az 1888-as és az 1929-es barcelonai világkiállításhoz kötődik. Az elsőnek az építkezésén még anarchista röplapokat terjeszt, hajnövesztőt árul, lop, csal, ügyeskedik, a másodiknak a megnyitóján azonban már ő okozza a legnagyobb meglepetést...
"Rájöttem, hogy ennek a regénynek csakis Onofre Bouvila lehet a hőse, ez az energikus, könyörtelen, mesebeli csirkefogó a maga sötét üzelmeivel; ő testesíti meg leginkább azt a barcelonai szellemet, amelyet be akartam mutatni" - mondja a szerző.