A bukovinai székelység tegnap és ma

Bevezetés

Úgy érzem, munkám sok olvasónak a várakozását nem elégíti ki, talán többet vár tőlem. Meg kell mondanom; egyszerű ember vagyok, az irodalmi nyelvet csupán olvasmányaimon keresztül ismertem meg. Jelenleg is még csak hét román elemi iskolai osztályról van meg a bizonyítványom. Szerettem volna továbbtanulni, de Bukovinában a szegénység miatt nem lehetett, Bácskában ugyan a katonai szolgálatom alatt beiratkoztam a polgáriba, de közbejött a háború. A hadifogságból való hazajövetelem után már nem volt kedvem tanulni. Gyermekkorom óta ösztönösen gyűjtöttem a népdalokat, népi játékokat, a magam gyönyörűségére. 1945 szeptemberében a madéfalvi emlékmű véletlen megismerése döbbentett rá, hogy tennem kellene valamit szerencsétlen, sorsüldözött népem megismertetéséért. Úgy gondoltam, talán életének, történetének, szenvedéseinek, örömeinek feltárásával, megörökítésével szolgálhatom a javát. Hiszen már az itt letelepült félidős székelyek sem sokat tudnak otthoni falvaikról, a székelyek múltjáról, a madéfalvi veszedelemről - akkor hogy tudnának róla fiaik? Ez az írásom talán meg sem született volna, ha 1965-ben nem dolgozom fel Moldován Vilma és Babus Jolán biztatására e népcsoport halottas szokásait. Ezen próbálkozásom sikerén felbuzdulva, sok-sok biztatásra, 1966-ban és 1977-ben is új kutatási eredményekkel jelentkeztem az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton, sikerrel. Az elismerő országos és megyei sajtóvisszhangok után 1972-ben Vadócz Kálmán megyei könyvtárigazgató kezdeményezésére a Tolna Megyei Tanács V. B. művelődési osztálya kiadta a „A bukovinai andrásfalvi székelyek élete és története Madéfalvától napjainkig" c. munkámat kétszer 3000 példányban. A könyv napok alatt elfogyott, és 15 éve vár egy újabb kiadásra. A közben megjelent „Gazdálkodás a bukovinai Andrásfalván", valamint a „Népdalcsokor" és 4 kötetnyi bukovinai székely népmesegyűjteményem után most, a madéfalvi veszedelem 225. éves évfordulójára nyílik ismét alkalom könyvem bővített újrakiadására a Tolna Megyei Könyvtár gondozásában. Az eredeti írásból átdolgozva megtartottam a bukovinai székelység egészére vonatkozó és jellemző történeti, néprajzi és népművészeti részeket, és kibővítetten azt Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva és Józseffalva történelmi és népmozgalmi adataival. Ezúton is köszönöm minden hivatalos és magánszemély jóindulatú segítségét, amellyel az adatok gyűjtése és feldolgozása során támogattak.

Sebestyén Ádám