A bölcsesség kincsestára

Kőrösi Csoma Sándor 1833-ban írta meg rövid közleményét a Királyi Ázsiai Társaság folyóirata számára, amely közreadja Sza-szkja pandita: A bölcsesség kincsestára című művének részleteit, összesen 234 verset. A tibeti szöveg és angol fordítása csak halála után, 1855-ben és 1856-ban jelent meg. Sza-szkja pandita műve a tibeti világi szépirodalom talán legelső alkotása, az indiai bölcsmondás-irodalom egy új hajtása Tibet földjén. Maga is iskolát teremtett, több tibeti utánzata van,  már a 14. században mongol fordítása született, századunkban az összes nagy európai nyelvre lefordították; franciára, majd németre először Kőrösi Csoma szövege alapján ültették át egyes részleteit. Legrégibb mongol szövegét Ligeti Lajos professzor fedezte föl Belső-Mongóliában 1929-ben. Az ő értelmezésében szólal most meg a mű magyarul - Tandori Dezső fordításában - Kőrösi Csoma Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából.

Tibetiből magyar prózára fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Ligeti Lajos.