Hosszú, fáradságos, komoly és - úgy érzem - hasznos munkálkodásom eredménye ez a könyv, mely egy, minálunk még majdnem misztikusnak látszó, de alapjában minden különösebb csodáktól ment művészetnek beszédes dokumentuma.
Tudatosan, sőt elfogult büszkeséggel mondom a szakácsmesterséget művészetnek. Hiszen nemcsak a szó igazi értelmében vett fizikai munka és 4 évi tanulás után elsajátitott gyakolat, meg szaktudás szükséges hozzá, hanem a tökéletes szellemi képességen, változatos ötleteken és sajnos, nem maradandó alkotáson kivül még sokkal több: zsenialitás is kell hozzá, ami a művészet legcsalhatatlanabb szimptómája.
Egyébként a fogalmakat magyarázó műszótár is művészetnek és tudománynak is nevezi a szakácsságot, amidőn ezeket mondja: Gasztronómia az inyencség túlfinomitott szakácsművészete; gasztronómus a szakácsművész, az ételek előállitásához különösen értő; gasztrológia az inyencség vagy a magasabb szakácsmesterség tudománya; gasztrológus, aki az inyencség tudományával foglalkozik.
Mint ahogy a maradandót alkotó művészetnek vannak és lesznek amatőr művelői és kisstilü kontárai, ugyanúgy a modern szakácsművészet terén is feltalálhatók azok, akik még ma is puszta mesterségnek tartják a szakácsművészetet. Ezek produkciója azonban tényleg semmivel sem több, mint lélektelen fizikai munka.
