A Pamano zúgása

Aki Torenában, ebben az isten háta mögötti kis katalán faluban meghallja a távoli Pamano folyó zúgását, hamarosan meghal. Így szól a legenda... Tina Bros tanárnőt megbízza az igazgatója, hogy a lebontásra váró torenai iskolában gyűjtsön anyagot egy helytörténeti kiállításhoz. Az egyik osztályteremben, a tábla mögé rejtve, Tina megtalálja Oriol Fontelles tanító 1944-ben írt naplóját. Tinát úgy lenyűgözi a napló, hogy fél évszázad távaltából nyomozni kezd Oriol lánya után, akinek a levél formában írt napló szól. A negyvenes évek spanyolországi viszonyai közt, a polgárháborút követő Franco-diktatúra korszakában Oriol Fontelles a friss tanítói diplomájával csak Torenában kap állást. A falu falangista polgármestere, Valentí Targa már megérkezése napján arra kényszeríti Oriolt, hogy csatlakozzon a köreihez, és legyen jelen az akciókon. Oriolnak nincs más választása, hiszen családfenntartó, és várandós a felesége. Az asszony tiltakozik férje új "barátai" ellen, de hiába könyörög, hiába fenyegetőzik, semmit sem ér egy gyenge asszony szava. Itt egy erős asszony parancsol, a dúsgazdag és boldogtalan Elisenda Vilabrú. Elisenda apját és bátyját a polgárháború idején, a köztársaságiak parancsára négy falubeli agyonlőttel. Az asszony a háború után felbérelte Valentí Targát, hogy jó pénzért álljon bosszút a gyilkosokon, és ezzel beláthatatlan következményekkel járó bosszúhadjáratot indított el. Sokan meghallják attól fogva Torenában a Pamano zúgását. Három generáció élete pereg le ebben a klasszikus vérbosszútörténetben. Egy csodaszép és gazdag, zsarnoki nagyasszonyé, aki előtt munden ajtó megnyílik, csak a legfontosabb marad mindörökre zárva. A tunya fiáé, aki nem kér az anyja zsarnokságából, és az unokájáé, aki pedig tudomást sem hajlandó venni róla, miért gyűlölték és gyilkolták egymást a felmenői.
Jaume Cabré katalán író 1947-ben született Barcelonában. Bölcsészdiplomát szerzett, egy ideig történelemtanárként dolgozott, a lármás katedrát azonban csakhamar otthagyta a csöndes íróasztalért. Kedvenc tárgya íróként is a történelem: a spanyol-katalán régmúlt és közelmúlt. Műveinek hátteréül általában egy-egy meghatározó történelmi korszakot választ, s azt a jól megválasztott korszakot mindig az erős, a gyenge, a bátor, a gyáva, a becsületes, a becstelen, a határozott, a tétova - de így is, úgy is esendő ember látószögéből ábrázolja. Fontosabb művei: Fra Junoy o l'agonia dels sons (1984), La ternyina (1984), Luwovski o la desraó (1983), az Őméltósága (Senyoria, 1991), Az eunuch árnyéka (L'ombra de l'eunuc, 1996), egy pluja seca című dráma (2001) és a 14 elbeszélést tartalmazó El viatge d'hivern (2001). Cabré nyelve elegáns humorral átszőtt, rendkívül kifejező, erőteljes atmoszférateremtő próza. A szerző ma már a katalán irodalom egyik meghatározó, közkedvelt, nagyra becsült alakjának számít: 2003-ban eddigi életművéért megkapta a Katalan Írók díját. Művei egyre több nyelven hódítanak.