A lepke és bélyeggyűjtés mellett a 19. század vége felé egy újabb gyűjtőszenvedély ütötte fel fejét, a számolócédulákat kezdték saját maguk számára megőrizni hölgyek és urak, kicsik és nagyok. Leginkább a kávéházak, vendéglők fizetőpincérei voltak ezeknek a reklámcélú »papírfecniknek« a terjesztői, hiszen »munkaköri kötelességként« kellett a vendég fogyasztási tételeit a cédulka üresen hagyott hátoldalára felvezetni, majd a fizetendő végösszeget azon kiszámolni és kasszírozni. A rendszeres törzsvendégeknek nemfizetésekor a számolócédulát szignálniuk kellett, hogy a legközelebbi alkalommal tartozásukat be tudják rajtuk hajtani.