- Mivel holnap korán kelünk, talán nem veszik rossz néven kedves vendégeink, ha jóéjszakát mondunk egymásnak ? - indítványozta volt báró Thorlaszyné és így Vécsyék kiülhettek kettecskén a verandára, hogy még egy cigarettát elszívjanak. Suttogva, lopvást, nehogy a többi szobákban meghallják őket, elmondják egymásnak, hogy minő leveleket kaptak a délelőtti postával, ki sürgönyzött -- s minő terveket szögezzenek le a jövő hét folyamára. Nappal öt percnyi idejök se volt minderre, mert a háziak nagyon rossz néven vették volna, ha kedves vendégeik csak egy pillanatra is elvonulnak pihenni.
- Bevallom, - mondta Bóra grófné egy kis ásítást elnyelve - kezdek kifáradni ezzel az örökös vendégszerepléssel! Immár a nyolcadik falusi otthon, melyet jelenlétünkkel megtisztelünk. Férje egyetértően bólintott.
- Súlyos, nagyon súlyos szolgálat, ezt nem tagadom. De mit tegyünk?