Amióta Virgil lerunca 1981-ben Madridban megjelent könyvében először tárta a világ elé a kommunista börtönrendszerek történetének „a pitesti-i átnevelés" néven ismert, egyik legembertelenebb fejezetét, könyvtárpolcnyira gyarapodott a róla szóló román nyelvű irodalom.
Magyar túlélőként azonban e visszaemlékezés írója beszél arról, miként próbálták a Securitate és a börtönparancsnokság támogatását élvező, valóságos különítménybe szervezett elítéltek bent, a börtöncellák mindent elrejtő falai között a Hatalom alázatos kiszolgálóivá, besúgókká, társaik kínzóivá „nevelni" a rabokat.
Nagy Géza nyugalmazott sáromberki lelkész megrázó visszaemlékezése olyan időket idéz, amelyeknek tettesei közül nem kevesen ma is köztünk vannak. Az emlékidézés tehát a mi felelősségünkre is figyelmeztet mindenfajta emberellenesség ellen.