Az a korszak, amely rövid öt év alatt a világháborút, az októberi forradalmat, a márciusi forradalmat, a bolsevizmust, az ellenforradalmakat végigélte, a magyar postaintézmény történetének legmozgalmasabb, legmegrázóbb és legszomorúbb része. Az ezeréves Magyarország hírszolgálati intézményei ehhez az időhöz hasonló korszakot nem éltek át. A nemzet nagy megpróbáltatásai alatt vagy beszüntették működésüket, vagy pedig szűkebb területre szorították, de nem fordult elő olyan eset, hogy forradalmak, idegen megszállás alatt teljesítették volna a nemzettel és a honvédelemmel kapcsolatos kötelességüket még akkor is, amikor jól tudták, hogy normális viszonyok között a magyar törvények szerint is állásukkal, vagy fejükkel játszanak cselekményeik elkövetése esetén.
Ez a korszak a magyar hírszolgálati intézmény hőskora, melyet ez a nemzedék alig tud értékelni s különösen nem azok, akik sem a harctéren, sem itthon kedvező körülményeik miatt nem érezték a szenvedést és nem kockáztattak annyit, mint társaik. Az ember Isten bölcs rendelése szerint feledi a múltból a rosszat és emlékezik arra, ami azt enyhítette, vagy ami utána talán csupán a nagy ellentét miatt múló örömet hozott.