Isteni tehetség, tragikus életsors, rövidre szabott idő. Ady Endrék, József Attilák útja ez, ezen érkezett és ezen távozott el idő előtt a XX. század magyar képzőművészetének egyik legnagyobb zsenije: Kondor Béla. „Ajándéka" ahogy Nagy László nevezte a kondori örökséget - másfél ezer képzőművészt alkotás: festmény, egyedi és sokszorosított grafika, fotó és az ezekkel egyenértékű több kötetnyi vers és egyéb írás.
1974-ben, a művész halála után két évvel, a hagyatékot az állam megvásárolta a magyar múzeumok, elsősorban a Nemzeti Galéria számára. Így került egy jórészt grafikai gyűjtemény a Herman Ottó Múzeum tulajdonába, ahol már korábbi vásárlásokból őriztek néhány Kondor-művet, majd ez az anyag tovább gazdagodott a Kondor-család által ajándékba adott lapokkal. Felmerült egy állandó kiállítás vagy emlékszoba gondolata, amely végül sok huzavona után 1977-ben Miskolcon vált valóra. Az akkori múzeumi elképzeléseknek megfelelően bútorokkal, személyes tárgyakkal berendezett emlékszobában mutatták be a kondori életmű egyes darabjait. Az emlékkiállítást 1989-ben, technikai okokból bezárták. Akkor úgy tűnt, hogy véglegesen. 1991-ben azonban Miskolc városa vezetősége elhatározta egy új állandó kiállítás fölállítását. Új helyen, új rendező elv szerint, számban megnövekedve kerülnek a látogatók elé a Miskolci Kondor Gyűjtemény legszebb darabjai.