Divatot kellene csinálni a kalendáriumnak! Nem a rideg adatokat, praktikus tájékoztatást vagy reklámot szolgáló naptáraknak. Ezekre is szükség van. Dehát belőlük nem volt hiány eddig sem. Elválaszthatatlan részei voltak s maradnak is a kulturális tömegtermelésnek. Én a kalendáriumra mint műfajra gondolok, arra a kulturális, néprajzi értékű könyvtípusra, amely hol történeti, hol aktuális társadalmi tájékozódásra teremtett lehetőséget; amely hol az iparkodó, gazdálkodó embernek, hol a háztartást vezető háziasszonynak adott tanácsot; amely hol életmód irányító, családszervező szerepet vállalt, hol pedig szolgálatot a család és társadalom kapcsolatának erősítésében.
Kívánom ennek a műfajnak az új divatját akkor is, ha tudom, hogy az előbb emlegetett kalendáriumot más korok szülték. A tradicionális, sokat gürcölő, kevés könyvű és keveset olvasó családok kulturális intézménye volt. Enciklopédikus, antológikus igénnyel lépett föl, többnyire azonban a ponyva színvonalán maradt. Mindezt tudva is azt hiszem, van létjoga ennek a műfajnak. Az első jeleit ennek a jogosultságnak néhány évvel ezelőtt láthattuk, amikor néhány író és művész, népművelő, szociológus és más társadalom-istápoló személy igényes, szép és változatos kalendáriummal bizonyította, hogy fölkelthető az érdeklődés e műfaj iránt.