Világ - virág

A régi kultúrák és természeti népek műveltségében az elemi alakzatok megszámlálhatatlan sokasága van jelen. Egyebek között a kör, a négyzet, az átlósan osztott négyzet, az állókereszttel osztott négyzet, a kereszttel osztott kör, a lépcső és a spirál. Ezek az alakzatok meghatározó sorrendben egymásból következnek, belőlük és általuk szerveződik számos fontos tagoltabb alakzat (pl. forgórózsa, életfa, kentaur, az analógiásan összetett állat- és növényalakzatok). Mindezek pedig szerte a világon elterjedtek. Földrajzilag egymástól távol eső népek művészetében bukkannak föl és  gazdasági, társadalmi, szellemi változások ellenére évezredeken át fönnmaradtak. E fölismerések után keresni kezdtem - és meg is találtam a rendező elvet, egy olyan "logikai modellt", amely az egymástól térben és időben távol  keletkezett motívumok rendszerét, rokonságát és általános jelentés-tartalmát igazolja. A logikai modell szervezése és alkalmazása döbbentett rá a négyzet őskori "megtalálásának" jelentőségére; de a modell tette lehetővé számomra - egyebek között azt is, hogy a természetben élő ember miért rajzol, farag, sző vagy hímez lépcsőt vagy hármas levelet a spirál mellé; hogy a lépcső alak miért alkalmas a "kezdődik" és a "bevégzett" jelölésére, hogy nemcsak a lépcsőnek, hanem valamennyi "megtalált" elemi alaknak és tagoltabb alakzatnak egyetemes jelentéstartalma van, s e jelek (képletek, motívumnok) rendszert alkotnak... (Molnár V. József)