Előszó
A nemrég letűnt rendszernek abban az időszakában, amelyet találóan neveznek „kemény diktatúrának", volt egy meghatározó kulcsszava: felszámolás. Fel kellett számolni az elmaradást, a kizsákmányolást, a miszticizmust, az elnyomást és még nagyon sok mindent. És fel kellett „számolni" azokat a társadalmi osztályokat vagy rétegeket, amelyek minden rossz okozói voltak, azaz, amelyektől anyagi javakat, vagyont lehetett kisajátítani, elkobozni, úgymond a kommunizmus alapjainak a lerakásához. A felszámolást kemény kézzel, fokozatosan hajtotta végre a berendezkedő új hatalom: a kiszemelteket először bekerítette, elszigetelte, majd „kiemelte" otthonukból, s aztán kényszerlakhelyen olyan körülmények közé szorította, amely a túlélésre nem sok reményt nyújtott. Lassan eltávozó s dicsőnek aligha nevezhető 20. századunk az emberpusztításnak sokféle formáját gyakorolta, amelyekről tömegével jelentek s jelennek meg - igen helyesen - kordokumentumok, visszaemlékezések, történettudományi kiadványok. A felszámolásoknak, kiemeléseknek bizonyos módjairól azonban eleddig mélyen hallgatott a kor, pontosabban csak a szóbeliség tartotta fenn emléküket. Ezek közé tartozik - mások mellett - a magyar (és nem csak a magyar) földbirtokosság kálváriája. Ezért kell üdvözölni minden olyan jó szándékú kezdeményezést, amely - a hiányt pótolandó - erről a sok emberi szenvedést s anyagi romlást okozó kérdésről hiteles információkat, adatokat tár fel s bocsát a társadalom rendelkezésére. Ebből a célból született meg a Vár állott, most kőhalom című kiadvány, amelyet most vesz kézhez az érdeklődő.
