Vagyon szép szőlőhegyünk

Fülszöveg
Az anyagi kultúra kutatásának történeti-néprajzi irányzatát követő szerző ebben a könyvében azt vizsgálja, hogy a 17-19. századi közép- és nyugat-dunántúli szőlőhegyi közösségek életét szabályozó hegytörvényekben hogyan tükröződik az a szerves összefüggésrendszer, ami a szőlőművelés és a paraszti termelés több más ágazata között fennállt. Munkáját egyúttal szakmai módszertani kísérletnek is szánja annak bemutatására, hogy egy meghatározott időszakból fennmaradt, nagyszámú, azonos típusú írott forrás történeti-néprajzi elemzése mely kérdések milyen mélységű felvázolására nyújt lehetőséget az adott időmetszetben. Részletes elemzésre négy lényeges kérdéskört emelt ki: 1. bepillantást nyújt a szőlőművelés és borkészítés egykorú technológiájába, 2. ízelítőt kapunk a vincellérek feladataiból, 3. a bemutatja a szőlőhegyi gyümölcstermesztés sajátosságait és jelentőségét, 4. egy eddig kevéssé ismert összefüggésrendszert tár fel a szőlőművelés és az állattartás kapcsolatáról. Eközben a 2-300 évvel ezelőtti szőlőhegyi élet számos jellemző vonását és több, ma már feledésbe merült jogi népszokást ismerhet meg az olvasó.