Településásatások Tiszaeszlár-Bashalmon

A szerző, a Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Osztályának munkatársa, 1962-ben egy Árpád-kori magyar falu tervszerű feltárását kezdte meg Tiszaeszlár határában. Az 1241. évi tatárjárás korában elpusztult falu élete a honfoglalás korában kezdődött. Az ásatás célja elsősorban az volt, hogy a megtelepedés folyamatára és a korai településviszonyokra fényt derítsen. A feltárásokon gazdagon bontakozott ki a falu képe: házak, műhelyek, gazdasági építmények, árkok stb. kerültek elő. A változatos tárgyi emlékanyag közvetlenül vallott a lakosság mindennapi életéről.
Ásatás közben derült ki, hogy a középkori falu területe évezredekkel korábban is lakott hely volt. Egy bronzkori település maradványai és egy III-IV. századi császárkori falu emlékei is feltárásra kerültek. Ez utóbbi az első nagyobb ilyen korú ismert településrészlet az Alföldön.
Kovalovszki Júlia a gimnázium elvégzése után a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett középkori régész-diplomát. Gyakorlóévét a Magyar Nemzeti Múzeumban töltötte, majd három évig a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban dolgozott. 1958 óta a Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Osztályának tagja, jelenleg tudományos főmunkatársa. Méri István tanítványa, később munkatársként részt vett az Osztály középkori településkutatásaiban. Csaknem húsz éve vezeti a dobozi Árpád-kori falu feltárását. Bölcsészdoktori értekezésének témája a hasonló korú bashalmi település feltárása volt. Számos középkori műemlék (vár, kolostor stb.) régészeti kutatására alakult munkaközösségben is tevékenykedett vagy önállóan vezette a munkálatokat. Az utóbbiak közül kiemelkedő jelentőségű a feldebrői XI. századi templom feltárása.