Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken

Bevezetés

Magyarország területének mintegy 55%-a domb- és hegyvidéki terület. E területeken a kedvezőtlen természeti viszonyok és a helytelen talajhasználat következtében 2,3 millió ha az erózió által különböző méretekben veszélyeztetett. A környezeti tényezők kedvezőtlen alakulása miatt azonban nemcsak a domboldali területek károsodnak, hanem a feliszapolódás, a talajvízáramlás és egyéb okok miatt a völgyfenéki területek is, amelyekből közel 200 ezer ha elvizenyősödött. Domb- és hegyvidéki területeinken a talajvédelem és a vízrendezés egymástól elválaszthatatlan, illetve mindkettő a komplex melioráció egy-egy összetevője. A talajpusztulás és a vízkárok elleni védekezés az agrotechnikai, az erdészeti és a műszaki módszerek alkalmazásával, valamint a domboldalak és a völgyfenéki területek megfelelő tér- és időbeli sorrendben való rendezésével oldható meg. A völgyfenéki területek rendezése - ezen belül a patakszabályozás - ma már nem képzelhető el tározók létesítése nélkül. Könyvünkben ezt a komplex, valamennyi beavatkozásra kiterjedő szemléletet igyekeztünk érvényesíteni, segítve ezzel a tervezési, a kivitelezési tevékenységet, illetve a területek racionális használatát, valamint a művek üzemeltetésével összefüggő tevékenységet. Ennek szellemében foglalkoztunk a talajvédelem alapjaival, a domboldalak talajvédelmével, a völgyfenéki területek vonalas és területi vízrendezési feladataival és a tározással. E témakörök tárgyalásánál kitértünk az agrotechnikai, az erdészeti és a műszaki feladatokra. Ezúttal is kifejezzük köszönetünket könyvünk lektorainak, dr. Lipták Ferenc ny. egyetemi docensnek, a műszaki tudományok kandidátusának, és Reskovits Miklós tervezőiroda-vezetőnek, akik a kézirat részletes átnézésével, tanácsaikkal segítették munkánkat. Bízunk abban, hogy könyvünk segítséget fog nyújtani mind a gyakorló szakembereknek, mind az egyetemi, illetve főiskolai hallgatóknak.

1992. augusztus

A szerzők