Szabó Árpád a görög kultúra talán legértékesebb örökségét, a ránk maradt Szophoklész-tragédiákat elemzi új könyvében. Az a szándéka, hogy lehántsa a nagy drámaköltőről mindazt, amit a hagyomány, a tudomány és az áltudomány rárakott. Kritikai szemmel mérlegeli a hagyományozott tudásanyagot, és csak a feltétlenül igazolhatót teszi magáévá. Igazolási módszere magából a drámai szövegből indul ki. Szabó Árpád különös képessége, hogy teljesen átéli az antikvitást, benne él a görögség világában, s azt mintegy belülről tudja magyarázni. A művek jelentése érdekli - az egykorú néző, és a mai olvasó számára. A könyv lebilicselő olvasmány annak is, aki még nem olvasott Szophoklész-drámát, és százszorosan érdekes annak is, aki az anyagot - európai kultúránk egyik alkapkönyvét - már eddig is jól ismerte. A könyvben a tudós alapossága a tanár magával ragadó szuggesztivitásával párosul.
