Színház és rituálé

Jerzy Grotowski (1935-1999) munkásságát, amíg élt, botrány és rajongás övezte; alighanem a század legnagyobb színházi Újítója volt, aki valójában nem a színházművészet új Útjait kereste, hanem azt kívánta felfedezni, »amit elfelejtettünk«. Az az opolei, majd wroclawi kisszínház, amelyet vezetett, a hatvanas években világszenzáció volt; ő azonban hamarosan búcsút vett a rendezői pályától, s útkeresésével messze elkanyarodott a hagyományos színháztól. De mindig az foglalkoztatta, amit eredetileg a színésszel való munka során fogalmazott meg magának: az életben játszott szerepek, maszkok mögött az emberi lényeget. „Az Abszolútum utáni éhségtől vezérelve új meg új meglátásokra tett szert, ezeknek egész tárházát hagyta ránk, hisz továbblépve, odahagyta felismeréseit is, amelyeket csak az általa megtett út logikája tudott számára fontossá tenni" - írja róla egykori legszorosabb munkatársa, Ludwik Flaszen, hozzátéve, hogy „ezek az odahagyott dolgai" inspiratív szerepüknél fogva, még ma is elegendőek ahhoz, hogy megosszák „az ambiciózus színházi emberek egész nemzedékeit". A jelen, első magyar nyelvű Grotowski-kötet, amely a szerző jóváhagyásával készült, elsősorban a legendás színházi korszakot idézi fel Grotowski „odahagyott dolgai" közül, de a függelékként közölt anyagok kitekintést engednek a teljes pályaképre.