Színészparadoxon. A drámaköltészetről

Diderot, a francia felvilágosodás egyik legnagyobb elméje, az Enciklopédia szerkesztője, a színházesztétika területén is maradandót alkotott. Színészparadoxon című tanulmányában a színészi alkotás egyik legvitatottabb kérdését feszegeti: Át kell-e élnie a színésznek a drámai alakot, vagy akkor alkot-e igazán nagyot, ha érzelmileg kívül marad a szerepen, s hideg fejjel, józanul formálja meg a drámai személy körvonalait. Diderot az utóbbi álláspont mellett tör lándzsát. A drámaköltészetről szóló tanulmánya a XVIII. században kialakuló polgári színjáték dramaturgiáját foglalja össze. Ő pendíti meg először a két hagyományos klasszikus műfaj - a tragédia és a komédia között - egy harmadik, átmeneti műfaj, az ún. középfajú dráma szükségét. Nem csak esztétikáját fejti ki, hanem A családapa és A törvénytelen fiú című darabjaiban mintákat is ad elképzeléséhez.

Az utószót írta Benedek András. A jegyzeteket írta Staud Géza.