Naplófeljegyzéseinek tanúsága szerint már 1950 decemberének végén, mindjárt a Karnevál című regényének befejezése után merült fel a Szilveszter (1957) c. kisregény megírásának gondolata, mint az a mű, amely „a Karnevál művészi és formai eredményeit esszenciálisan adja”, s amelyben szándéka szerint annak az egyetlen pontszerű eseménynek a belső törvényszerűségeit és összefüggéseit kívánta átvilágítani, hogy „mi is történik a földön 1950 utolsó pillanatában, amikor 1951-gyé válik”. A regény keretét ennek megfelelően azok a gondolatok, személyek és történések adják, amelyeknek sokfelé futó szálait „az Egy Pillanat tartja össze: az ember helyzete, elárultatása, bolondsága, egyszerűsége – 1950 utolsó pillanatában, a XX. század közepén.”
A három évvel később, 1960-ban megkezdett és ‘61-ben befejezett Bizonyos tekintetben a valóság és realitás, igazság és realizáció, normalitás és megszállottság folytonosan feltoluló és követelő kérdéseit bontja ki, mégpedig annak a tízévnyi inotai és tiszapalkonyai munkás-barakk-világnak a tapasztalatából, amelynek kényszerű kitettségében és szorításában teltek Hamvas Béla mindennapjai.
A kötet utolsó írása Ugyanis címmel a hamvasi életmű legkéseibb szakaszához tartozik. A regény a teljesen kiüresedett, bepiszkolódott és megromlott létezés emberi-társadalmi világának víziója, amelyen keresztül a rögeszmék és a totális korrupció elviselhetetlen közegéből megnyilatkozó erőszak, megaláztatás és végletes kiszolgáltatottság természetét és összefüggéseit mutatja be.
