Szent Anna tavától a Cenk-tetőig

Ahol az ég a keleti határhegyekre hajlik, erdős hegyek tövén, csendes völgy ölében húzódik meg az én kicsi falum. Kertünk, melynek minden fáját nagyapám és édesapám ültette, lankás hegyoldalon terül el. Kanyargós út visz a tetőre s innét egyszerre négy vármegyének látom egy-egy darabkáját: keletre Csík, nyugatra Nagyküküllő, délre Brassó, északra Udvarhely vármegyének. Mekkora nagy terület, mit szemem egyszerre befog! Mennyi hegy, mennyi völgy, mennyi erdő! Ilyen magamfajta kis legénynek egy egész világ. Volna sokkal kisebb, akkor is egész világ lenne nekem: az én szülőföldem ez!
Ám amint nőttem, növekedtem, csudálatos érzés szállotta meg szívemet. Mint egykor régen a húnok ősapja, Hunor, szólt öccsének, Magyarnak, én is szóltam az én öcsémnek, Györgynek:
- De szeretném tudni, mi van ama begyeken túl, György!
Kelet felé mutattam, hol hosszú hegylánc húzódott végig, hosszú hegylánc tetején három óriás süveg.
Felsóhajtott György:
- Bizony én is szeretném látni, Miklós!