Strix, az erdő réme

Csodálatos írások a nagy természet ezerarcú életéből. A létért való szüntelen, örök változatú küzdelem: állatok harca egymás között, állatok harca az ősi ellenséggel, az emberrel – felülmúlja érdekességben és izgalmasságban a legváltozatosabb kalandos, vagy detektív-regényt.

Az erdő füle.
Messze benn a fenyőerdők mélyén, ahol a fák sűrűjében kuszán, össze-vissza fonódnak a fénysávok és a karcsú árnyak, magas dombsor emelkedik meredeken az égre.
Egy kis erdei láp mentén húzódik köröskörül, a reggeli nap a nyugati, az esti meg a keleti lejtőket ragyogja be, míg a déli nap sugarai a dombnak csak a gerincét érik.
A dombsor északi oldalán, a meredek falnak a leglábánál egy vén, kiszáradt tölgy áll a bokrok, cserjék között.
Valaha hatalmas fa lehetett, valóságos óriás; ma már csupa odvas, keményfája elrevesedett, szétmállott, taplós törzsében valóságos kis tanya támadt.
Savanyú szag áporodik benne, szappanos kullancsszag.
... Az Idő tanyázik itt és termi a másodperceket, köszörüli-köszörüli a fogát és felfal mindent, amit csak meghagyott neki az addig lepergett Idő.
A tölgy derekának úgy fele magasságában, a vén fa lápnak néző oldalán, az odún jókora lyuk tátong.