Régi jó soproniak, érdekes emberek, történetek

Horváth ​Marietta immár negyedik könyvét veheti kézbe az érdeklődő olvasó. Lackner-regénye (Kezedben a mécs), Tinódi Lantos Sebestyént megidéző románja (A vándorlantos) és a két kiadást is megért Szivárvány havasán (Árpád-házi Szent Margit életregénye) után, most memoárgyűjteményével, a „Régi jó soproniak”-kal ajándékozott meg bennünket. Az írónő a XX. századi Sopron mintegy négy évtizedének érdekes, karakteres jelentős vagy kuriózus alakját idézi meg szívközeiből, személyes emlékei alapján. Horváth Mariettát írói vénája mellett, családi gyökerei, neveltetése is predesztinálta a feladatra. Édesapja, Horváth József, a soproni zeneiskola legendásan sokoldalú igazgatója volt, édesanyja cserneki és tarkeői Dessewffy Izabella, „Sopron csalogánya". A kötetben megidézett figurák – a tegnapok ködlovagjai – kivétel nélkül soproniak, de a portrék nyomán kirajzolódó színes történelmi és művelődéstörténeti tabló nemcsak az ősi polgárvárosról, hanem az egész múlt századi magyar szellemi életről hoz értékes híradást. Az olvasmányos memoáranyagot változatos szépirodalmi, zenei és képzőművészeti betétek teszik gazdagabbá. Meglátszik, hogy a könyv olyan író műve, aki nemcsakhogy otthonosan mozog a testvér múzsák birodalmában, de cselekvő művelője is a társművészeteknek. Horváth Mariettáé az érdem, hogy – szellemidézése nyomán – a mai soproni nemzedék mint élőkkel találkozhat a hajdan voltakkal, hitet és erőt merítve példájukból a jövendőhöz.

Sarkady Sándor