Ottlik-veduta

Olvasnak-e, és ha igen, tudunk-e újat mondani Ottlik Géza életművéről? Jakus Ildikó és Hévizi Ottó arra vállalkozott, hogy új kérdéseket tegyen fel anélkül, hogy a régi válaszokat ismételné: "Volt tétje a dolognak, kívül és belül is. Mert nem mindegy, hogy az Iskola a határon magánszabadságharcában megnyerve lett-e valami [végleg, újra) vagy elveszítve (megint, talán örökre). Ha az utóbbiról van szó [...] akkor nagyjából mindent újra kellene gondolni Ottlikkal kapcsolatban. Át kellene gondolni, hogy a magánszabadságharc veresége, enyhébben fogalmazva: a győzelem súlyos kétsége mit árul el Ottlik saját dilemmáiról, és ez a vérveszteség miként üt át az Ottlik-próza egész (élet)szövedékén" -olvashatjuk a bevezetőben. S valóban, az Ottlik-veduta erre a "mindent újra átgondolásra" vállalkozik, a rögzült és konvencionlis eddigi értelmezéseket elmozdítja, új kérdésirányokból elemzi az egész írói életművet. A szerzőpáros könyve rendkívül esedeti, elegáns értelmezés, s ami egyáltalán nem mellékes: lebilincselő olvasmány. Kis túlzással, akár egy krimi. És elemzésük meggyőzően bizonyítja, hogy Ottlik műveit érdemes ezzel a nyomozói stratégiával (újra)olvasni.